Perui morzsák

Pénteken kora reggel - még sötétben - hagytuk el cuzcoi szállásunkat, hogy taxit fogjunk a reptérre. Sofőrünk az átlgidő törtrésze alatt kint volt velünk, így bőven volt időnk becsekkolni, illetve a helyi reptéri illetéket befizetni (kissé körülményesen).
Limában első látogatásunkhoz hasonló hőség fogadott, amihez ezúttal iszonyatos halszag társult. Aztán gyorsan fogtunk egy taxit, amivel Mirafloresbe vitettük magunkat. Ez a városrész némileg barátságosabb, mint a centrum, de azért a sofőr bezárja az ajtókat, felhúzza az ablakokat, és megbizonyosodik róla, hogy a csomagjaink jó helyen vannak-e. Kulturálódás címén meglátogatjuk a Huaca Pucllanat - a külváros közepén magasodó vályogpiramist. Itt találkozunk egy újabb "szomszéddal" egy szlovák-kanadai sráccal, akinek ez még az első napja...
Lesétálunk a Larco Marhoz, ahonnan egyedülálló kilátás nyílik a Csendes-óceánra. Egy helyi javaslatára a hosszabb úton sétálunk le a partra, ahol a sok szörfös mellett mi is megmártjuk a lábunkat.
Vali úgy dönt, hogy még megnéz egy filmet, úgyhogy választok egy taxist, aki - mint később kiderül - ugyan valószínüleg egész Peru legóvatosabb és leglassabb, de egyben a legfigyelmesebb is. Callao külvárosában egy piros lámpánál állva hirtelen hátrafordul "Senor, la porta" felkíáltással, én pedig lenyomom az ajtó zárját. Pár pillanattal később veszem észre, hogy valaki ki akarja nyitni az ajtót, immár sikertelenül... (biztos csak azt hitte, hogy üres a taxi...) Szerencsére a lámpa zöldre vált, a sofőr pedig tovább indul...

A repülőút gyorsan telik, Madrid pedig kellemes meglepetés tágas utcáival és tereivel, bár látnivalói egy délutánba bőven beleférnek.

...es masnap reggel fel is keltunk nem sokkal 5 utan, hogy elerjuk az elso buszt Machu Picchuhoz. Mivel reggelink nem volt, megalltunk kavezni (AC az egyetlen hely, ahol mindenhez felszamoljak a szervidijat), es eppen lattuk elmenni az elso buszt, de nem sokkal kesobb mar jott is a kovetkezo. A 20 perces utra a buszjegy annyiba kerult, mint a Lima-Nazca, vagy a Puno-Cusco - egyenkent 6 oras - tavolsag... Amugy arilag MP mar europai szinten van, a belepojegy 4x, egy viz 10x annyiba kerul mint barhol mashol az orszagban - de ez nemikepp ertheto.
A masodik busszal is idoben erkeztunk fel, es miutan megvettuk a jegyunket - es pecseteltunk az utlevelunkbe - egybol atrohantunk az egeszen, hogy a tuloldalon elkezdhessuk a maszast Huayna Picchura (ez az a hegycsucs, ami minden jol ismert kepen MP mogott magasodik). Ide ugyanis egy nap csak 400 embert engednek fel es 7.45-kor mar a 88-89. helyen iratkoztunk fel a konyvbe (amit visszafele is ala kellett irni). Gyakorlott turazokent az egy oras szintidon belul teljesittetuk a maszast, es a latvany, ami fent fogadott minket lelegzetelallito volt...

Vagy egy orat toltottunk fel fenykepezessel es bameszkodassal, mielott visszaindultunk volna, majd az osvenyrol feltavon lekanyarodtunk a Hold Templomahoz. Szinte eszrevetlenul valtott at az ut tropusiba, igy bar az egy ora oda, egy ora vissza maszas nem volt egyszeru, a szunyogok hajtottak minket... Kicsit pihentunk (ettunk) es nekilattunk maganak a romoknak. A rom szo mondjuk nem teljesen fedi a valosagot, sok hazrol ugyanis csak a teto hianyzik, meg a gerendatarto kogyuruk is megmaradtak. Az egesz hely magaval ragadja az embert es igen, lamak is vannak

Szerencses napot fogtunk ki, mert a turistak eloszlottak a nem is olyan kis helyen (Dima, Colca-beli utitarsunk szerint kicsi az egesz). En meg megmasztam a masik oldali hegyet, majd fel-ala minden apro reszletet vegiglatogattuk MP-nek. Az Inka-hid kornyeken ucsorogve talalkoztam azzal az angol parral, akikkel meg Cabanacondeneben talalkoztam, maszas utan. A srac meg is jegyezte, hogy mar megint csak ulni lat - persze o is szaporan szedte a levegot Zaras elott egy oraval kusztunk ki a buszig, es aznapra mar a vacsoran es alvason kivul nem is terveztunk mast...

Ma reggel visszavonatoztunk Ollantaytamboba, majd atvagva az ujabb taxisok hadan, elkaptunk egy Cuzcoba meno buszt. Kivetelesen nem hasznaltunk naptejet, mondvan alig sut a nap (joforman addig ert minket, amig atvagtunk a Plaza de Armason, de ez is eleg volt, hogy ujabb piros foltokat szerezzunk ). Cuzcoban egyebkent epp valami unnepseg volt, mindenfele nepviseletbe oltozott szereplok vonultak el a katedralis elott.
Estefele meg meglatogattuk kedvenc helyi kavezonkat (Jacks), most pedig probaljuk lezarni a csomagokat, mert holnap kora reggel repulunk vissza Limaba, ahol este ketfele (NY/MAD) indulunk el hazafele...

Mint David az elozo blog vegen jelezte, a mai tervunk a sikeres taxifogas es a Machu Picchuba (MP) tarto vonat elerese volt. Gondolom azert nagy titkot nem arulok igy el elore, de mindketto sikerult.

Szokasos hajnali keles utan (remelem sikerul visszaszoknom a normal idoben valo ebredesre), lecaplattunk a foterre penzt felvenni (Dani mar jo elore figyelmeztetett, hogy a MP-nal nincs automata, es nem akartunk penz nelkul maradni. Persze azota az a hely is felfejlodott, volt automata es ennyi helyet meg nem lattam egesz Peruban, ahol kartyaval is lehetett fizetni) es taxit fogni. A taxisokat megversenyeztettuk, melyik ad olcsobb ajanlatot egy kb. egesz napos fuvarozasra, de persze a szimpatia alapjan vegul a 10 sollal tobbet kero ajanlatat fogadtuk el (es biztunk benne, hogy tenyleg jol valasztottunk es nem fog minket az elso saroknal kirabolni.)

A napunk a kovetkezo helyek meglatogatasabol (es tobbnyire megmaszasabol) allt: Pisac, Moray, Salinas, Ollantaytambo. Mindenhol kulonbozo inka-emlekek talahatok.

Elso alomasunk Pisac volt, ahol magasan fent a hegyen egy inka erod volt, illete a mellette levo masik hegyen pedig a ritualis furdojuk (nem ertem miert nem lehetett egy hegyre felrakni a kettot, nem kellett volna sem nekik, sem nekunk annyit maszkalni) Mig mi a romokkal ismerkedtunk taxisoforunk lent pihengetett a kocsijaban es mikor kb. ket ora mulva nem kicsit elfaradva leertunk mnosolyogva csak annit mondott: faraszto volt? (illetve feltetelezzuk, hogy ezt kerdezte, nem beszelt angolul).

Pisac utan Moray kovetkezett, mikor meglattam rogton felkerult a masodik helyre a tetszesi indexen (azota lecsuszott a harmadik helyre, igen-igen MP miatt, amugy korabban a Colca-Canyon volt az elso). Az utikonyv szerint Moray szakralis hely es mezogazdasagi kiserleti telep volt. Az inka-fele teraszos epitkezest kell elkepzelni, de korokben (persze a leheto legszabalyosabb korokben), illetve egy ido utan a korok kinyultak tojasalakuva. Mondhat akarmit az utikonyv, hogy itt kiserleteztek ki, hogy melyik szinten mit kell termeszteni, tuti biztos, hogy a legtobbszor itt kulonbozo aldozatokat mutattak be az inkak isteneiknek. (Amugy meg a Colca-canyonal meselte Jaime, hogy az inkak mielott kiepitettek volna a teraszaikat, eloszor egy nagyobb kovon megterveztek.)

Salinas egy sotelep, valami hatalmas, meg az inkak eptettek (itt is a teraszos epitkezest hasznaltak). Nem ertettem, honnan honnan van sosvizu patak, de aztan kiderult, hogy korabban Cuzco helyen ocean volt es megmaradt egy sos forras, onnan csorog le a patak a sotelephez.

A "kiderult"-hoz egy sztori: elozo nap meg Cuzcoban ebed-vacsora helyett kerestunk (reggeli utan altalaban csak negy-ot korul kezdunk el ehesek lenni es kajalda helyett keresni, aminek csak az az egy a hatolutoje, hogy senki nincs az ettermekben, igy ez alapjan nem lehet eldonteni, hogy jo-e az etterem) es be is ultunk egy helyre (azt hiszem David mar irta, itt volt fenykep a kubai elnokrol. Gondolom tavaly meg igy hangzott a beeteto szoveg: es ez itt a kubai elnok testvere, Raul Castro) , ahol egy ido utan feltunt negy francia. Aztan ez a negy francia feltunt Pisacban is, majd Salinasban is (ekkor mar nagyon jobaratok voltunk), na toluk kerdeztuk meg, hogy mit tudnak a sos viz eredeterok, mert ok vezetovel voltak. Salinas utan mar meg sem lepodtunk, hogy Ollantaytamboban is talakoztunk, majd az esti vonaton es persze MP-ban (amugy MP errol szolt, talakoztunk/lattunk olyanokkal/kat, akikekkel Morayban talakoztunk, egyutt utaztunk meg Punobol Cuzcoba, es ez ismetlodik most Cuzcoban, ma pl. egy olyan pacak koszont ram a varosban, akit megkertem, hogy csinaljon rolam egy kepet MP-ban)

Ollantaytamboban elbucsuztunk soforunktol (aki nagyon halas volt a kialkudott aron felul meg adott 10 solos borravalonak, ebbol feltetelezheto, hogy nem rabolt ki minket)), megmasztuk az erodot (mert ez is egy erod, amit a spanyolok nem is nagyon tudtak bevenni, amit nem csodalok, mivel az erod alatt teraszokat epitettek ki, az erodhoz egy egyszemelyes lepcso vezetett fel, igy nem volt nehez egyenkent lenyilazni a spanyolokat), majd kovetkezett a megerdemelt vacsora (altalaban menu turisticot ettunk, ami rendszerint harom fogasos menu volt, vagy eloetelle, levessel es fomenuvel vagy levessel, fomenuvel es desszerttel. Az eloetelek: avocado, krumplis valami, levesek: helyi valamik - ezt nem nagyon probaltuk - valamint kremlevesek - gomba, paradicsom, kukorica -, a foetel: csirke, hus/alpaka, pisztrang, spagetti, a desszert: gyumolcssalata, banan csokoladeval suti).

Vacsi utan megkerestuk a palyaudvart, persze nem lepodtunk meg, hogy nincs varoterem, igy a kozel harom oras varakozast a kerites elott alva kell eltolteni. Azert beultunk egy kavera, valamint figyeltuk a helyieket, ami kulonosen akkor volt izgalmas, amikor MP-bol vonat futott be. Az a turistavadaszat nem volt semmi (a valasztek oriasi volt: taxi Cuzcoba, busz Cuzcoba, kukorica sajttal - ezt MP-bol hazafele jovet mi is megkostultuk, finom volt -, viz, szallas).

Vegre elindult a vonatunk (fel oras kesessel), MP-ben (amit igazi neven Aguas Callientes-nek hivnak) masodik kiserletre szallast is talaltunk, es mar aludtunk is, keszulve a masnapi nagy napra.

Eddigi turainkon a kulonbozo pre-inka emlekek bemutatasakor mindenki felhivta a figyelmunket, hogy Peru nem csak az inkakrol szol, sot! Ok ugyanis csak 100 evig uralkodtak Peruban (jo, persze Pizzaro kozbeszolt), mig a tobbiek tobb szaz, sot akar ezer evig is - de azert tudtak valamit
Reggel a vasutallomasion kezdunk, hogy ujabb modositast eszkozoljunk: a csutortok esti vonatjegyunket pentek reggelire szeretnenk cserelni es bar mindenre felkeszulunk, arra nem szamitunk, hogy 10 perc mulva eredmenyesen indulhatunk tovabb A kovetkezo projekttel mar nem vagyunk ennyire sikeresek: a Pisacba meno helyi buszt keressuk, ami nem az LP szerinti helyen van, de meg a rendorok is az ellenkezo iranyba kuldenek. Nemi szmog-tuladagolas (hihetetlen szennyezett a Sol sugarut) utan megtalaljuk a "buszallomast" (ertsd: valami belso udvar, ami leginkabb roncstelepre hasonlit ), ahova - mint kesobb kiderul - maga a sofor invital be. Ezuttal abszolu ateljuk a perui helykozi kozlekedes varazsat: nemely megallokban a jegyszedo szinte kotelessegenek erzi, hogy meg ket embert vadasszon (mintha legalabb is valamit arulna) az amugy mar teli buszra, de ket megallo kozott is lelkesen hadarja az uticelt az utcan acsorgoknak.
Vegul is letesznek minket Tambo Machay-nal (ugyanis inkabb a lejtmenetet valsztjuk a helyszinek meglatogatasakor ), ahol vegre hasznalhatjuk turisto boleticonkat. Innen tovabb Puca Pucara, majd leterunk a foutrol (majd nehany kirohano kobor kutya utan a "koves utrol is", de nemi mocsaron atvezeto kerulovel eljutunk a kovetkezo holdtemplomig, majd Quenkoba, ami a sziklak kozti utvesztoirol hires, es vegul a varos fole magasodo Sacsayhuamanba (a helyesiras lehet, hogy mas, de a lenyeg, hogy a kiejtes nagyjabol a "sexi woman"-ra hasonlit - ezt itt a helyi pologyartok nem is hagyjak ki ). Az egykori erod most is hatalmas, cikkcakkos falaival, amikrol az egesz varos belathato - vegigkovetjuk egy LAN landolasat is
Mellette magasodik egy Riora hajazo hofeher krisztus-szobor is, ami utan megprobalunk visszakeveredni a varosba. Mivel nem akarjuk a foutat kovetni, mindenfele kis osvenyeken jutunk el Cusco kulvarosaig, ahonnan olyan sikatorokon megyunk tovabb, amit az LP nemcsak sotetedes utan, de fenyes nappal is "tiltott zonanak" minosit. Mi mindenesetre visszajutunk a szallasra es nemi piheno utan vacsorazni indulunk. Nemileg hektikus etkezeseinknek koszonhetoen ezuttal is egyedul vagyunk az etteremben, de amig a tobbi vendeg lassan beszallingozik, az oreg tulaj buszken mutatja a jelenlegi kubai elnokrol keszitett fotojat, amit akkor keszitett, amikor helikopterrel meglatogatta Machu Picchut.
Amugy Cuzoban jelenleg a legnagyobb uzlet a masszazs: meglozi a kep-, takaro-, alpakka-termek arusokat is
Persze ha azt nem akarunk, akkor arulnak mast is. Tambo Machaytol pl. egy eppen indulo kisbuszbol kialtottak oda, hogy nem akarunk-e ugy visszamenni Cuscoba. Miutan mondtuk, hogy nem, a kovetkezo kerdes: "Es Punoba?"...

A holnapi terv, hogy csomagjaink nagy reszet hatrahagyva taxit fogunk, hogy igy nezzuk meg a Szent Volgy nevezetessegeit, es nem utolsosorban elerjuk az este Ollantaytambobol indulo vonatunkat...

Tegnap (talan hetfon vagy lehet, hogy megis inkabb vasarnap? nem tudom kovetni a napokat) elhagytuk Punot es ujabb busztarsasgot ismertunk meg, ezuttal a Tour Peru-t. Mivel Puno-Cuzco tavolsag kb. hat ora, ezert valasztottuk inkabb ezt a "luxus"-kategorias buszt, megse kelljen nyomorogni ennyi ideig, es ez meg sem allt utkozben sehol. (OK, ez nem igaz, termeszetesen megalltunk egy helyen ahol perui "termekeket" lehetett venni - minden ami alpakkabol keszitheto. Mint kiderult, a nenik szepen jattolnak a buszsoforoknek, ezert alltunk meg pont ezen a helyen.)

A buszon eleinte Kenny G. zenelt (nem biztos, hogy o volt, csak a stilust kivantam erzekeltetni), mar eppen szolni akartam, hogy johetne valami mas zene, amikor elkezdodott a film: Break-up (Jennifer Aniston-Vince Vaughn), termeszetesen spanyolul, radasul spanyol felirattal. Viszont azt el kell ismerni (tobb amerikai film spanyol hanggal torteno megnezese utan), hogy a szinkornok nagyon jok, mindig eltalaljak a megfelelo hangot. Amugy filmek teren nagyon ott vannak ahol mi, mozit mondjuk csak Limaban lattam, de ott nagyjabol ugyanazokat jatszottak mint nalunk otthon (illetve jatszottak otthon, mikor eljottem). Amugy a buszokon mindig amerikai filmeket adnak (eleinte mindig Warnes Bros. volt, mar azt hittuk, hogy a Soyuznak szerzodese van veluk), es termeszetesen mindig leadjak a figyelmeztetest is, miszerint a film nyilvanos helyen, pl. buszokon torteno lejatszasa buncselekmeny (Ez volt a filmes blokk)

Korabbi tapasztalatainkra figyelemmel nem vartuk, hogy tenyleg hat oras lesz csak az ut, dehat vannak meg csodak. Taxival a szallasra (a taxis 10 solt akart kerni, mondtuk, hogy tul sok, mire megallapodtunk 5-ben, utana olvastuk a szallas e-mailjet, amiben kozoltek, hogy a taxi 10 sol korul lesz. Hat mi sikeresen alkudtunk). A szallas alapvetoen jo, ket fo problemaja van: nincs a szobaban TV es fent van a hegyen (3300 meteren minden este felgyalogolni nem egy leanyalom.).

Elso napunk Cuzcoban a varos felfedezesevel telt (erteni kell ez alatt, hogy korbesetaltuk a Plaza de Armast es kornyeket), megvettuk a - lonely planet szerint mindehova jo - turistico bileto-t (vagy valami ilyesmi), es persze az elso helyen - katedralis - kiderult, hogy ez mar messze nem igaz, pl. Cuzcoba az osszes templomban kulon kell jegy. Igy a katedralis mellett dontottunk, ami megerte: harom templom van egymasba epitve, mindegyik kulon stilusban, fo latvanyossaga az utolso vacsora festmeny, ahol Jezus elott az asztalon tengerimalac (LP szerint) vagy vad csincsila (templomi kiiras szerint) van.

A katedralis utan setaltunk meg a kornyeken es persze belebotlottunk Somaek altal ajanlott Jack's cafe-ba, amit persze rogton ki is probaltunk. Tulajonkeppen a Times Squaren is ulhettem volna, olyan volt a hangulat. Mango juice (ezek az egyik legjobb dolgok itt, a kulonbozo italkak, finomabbnal finomabb gyumolcccsel - es persze helyi vizzel, amit szerencsere meg mindig jol bir a gyomrunk), szendvics, mindez leoblitve egy isteni tejeskaveval (tudod, tudom, mar elmult reggel 11 ora, de miota itt vagyunk nem ittunk rendes kavet, illetve a Colca Canyonban a nescafe nagyon finom volt, valoszinuleg azert mert a tejet hozza az udvaron legeleszo tehenbol direkt kaptuk).

Mire vegeztunk a vacsival, mar boven sotet is volt, ezert megneztuk a varost sotetben is, majd felcaplattunk a szallasra, tettunk-vettunk (internet, naplo iras ilyesmi), es eltettuk magunkat masnapra. (Elkpeszto, hogy onmagamhoz kepest milyen koran fekszem, es milyen koran kelek.)

Hala a meleg viznek es a sok takaronak, az ejszaka jol telt (futes az nincs)), es mar kora reggel Puno kihalt utcait jartuk (na jo, rendorok azert mindig vannak az utcan, foleg, ha rendezveny kozeleg - bar ezuttal nem tuntetes, mint Arequipaban, hanem valami katonai felvonulasra keszulodtek a helyi Plaza de Armason)
Meg a kikotoben sem lattunk sok embert - gyors korbekerdezes utan kiderult, hogy az Amantani szigetrol mar lekestunk, de Urosra ezerfelekeppen eljuthatunk, igy aztan gyorsan be is szalltunk egy perui turistakat vivo helyi jaratra.

Bar feltunk, hogy a szigeten egybol letamadnak a helyiek, vagy a reggeli idopont, vagy az, hogy egyeduli "feher emberek" voltunk a hajon, semmi "shopping-eroszak" nem tortent. Es a spanyol nyelvu bemutatobol is egesz sok szot csiptunk el... A szigeteket a to sekelyes reszen novo nadakbol keszitik, es arra epitik a hazaikat, igy, ha nem tetszik a hely, az egesz szigetet (2-3 csalad) egyszeruen odebb usztatjak a tavon. A nad belsejet meg is lehet enni, es meg szep hogy nem hagytuk ki
A kikotobol visszafele kiderult, hogy a Cruz del Sur felfuggesztette jaratait Cuscoba, de az utazasi irodaban ajanlottak mast, igy nem kellett kitaxiznunk a buszpalyaudvarra - holnap reggel megismerkedunk a Tour Peruval ) A delutan 2-re tervezett Sillustani-tura ele meg beiktattuk a helyi "gozos" a Yamari meglatogatasat (a britek epitettek, elhajozott Peru partjaiig, majd szetszedtek, es lamakon felhoztak ide, hogy ujra osszerakjak - nemreg pedig teljesen felujitottak), meg egy gyors ebedet. A hajotol visszafele taxi helyett beulunk egy collectivoba (itt a varosokban igy hivjak a nalunk megszokott helyi kozlekedest helyettesito autokat, ill. minibuszokat, amik nagyjabol kijelolt utvonalon haladnak, es a masik fo jellmzojuk, hogy a 10 helyre minimum 30 utas jut). A "jegyszedo" kissrac 9 solrol kezdi a jegyarat, de ezt o sem gondolhatja komolyan, ugyhogy rovid alkudozas utan adok neki 3 solt (valoszinuleg ez is tobb, mint amit a helyiek adnak, viszont cserebe "Senoras de Turistas" felkialtassal jelzi nekunk, hogy hol kell leszallnunk )
Sillustani gyonyoru hely (engem leginkabb az ir partokra emlekeztetett) es ezen meg az sem rontott, hogy szornyu guide-ot kaptunk. Inka, illetve az elotte elo torzsek hasznaltak temetkezesi helynek. Romos tornyok es egyeb magikus kovek tarkitjak, amik kozul az egyik elrontja francia utitarsunk iranytujet...
Visszautban meglatogatunk egy helyi csaladot - amitol viszolygunk, de vegul a kertet meglatogatjuk - a szobakat viszont inkabb kihagyjuk. A kertben ugy tartjak a tengerimalacokat olban, mint nalunk a "rendes" disznokat...
Puno maga egyebkent eddig az egyik legkellemesebb meglepetes (megha maganak a varosnak nincs is sok latnivaloja). Az idot nehez leirni, felho nincs az egen, a napon fel perc alatt szenne eg az ember - leven 3.920 meteren vagyunk -az arnyekban pedig megfagy. A helyiek leginkabb kabatban jarnak. Azon, hogy a hazak meg itt is felkesz allapotban vannak, mar meg sem lepodunk: Jaime ota tudjuk, hogy bar sok helyen a foldrenges a bunos, a legtobb helyen azert nem fejezik be a hazakat, mert utana adozniuk kellene...
Holnap reggel 8-kor indul a buszunk Cuscoba, es allitolag 2-re erkezik meg (mi mar tudjuk, hogy ez a valosagban azt jelenti: legkorabban 3-ok erkezunk )

Ismet internet kozelben, osszefoglalava az utobbi napok esemenyeit:

Nazcabol ejszakai busszal mentunk Arequipaba (a kiiras szerint a busz este fel 10-kor indul, a agency tajekoztatasa szerint csak 10-kor lesz ott - Limabol jon -ehhe kepest majdnem fel 12 volt mire megerkezett), a busz amugy nagyon kenyelmes volt, kulon kettes ulesunk volt, igy eleg hamar eltelt a nyolc oras ut Arequipaba (meg reggelit is kaptunk).

Arequipaban taxival (itt mindehova azzal jarunk, hihetetlen olcso, tegnap este 2 solert vittek el a szallasunkra, ami 120 forint) mentunk el a szallasunkra (amit Somaek ajanlottak), nem volt foglalasunk, de mivel elegge highseason-on kivul vagyunk siman volt szallasunk (es ez volt Punoban is). Lepakoltunk, megittuk az elso coca-teankat (segit az aklimatizacioban - Arequipa 2300 meteren van - es itt Peruban szabadon fogyaszthato), es elindultunk varost nezni, ami a szokasos: Plaza de Armas (mindenhol igy hivjak a foteret), a teren levo katedralis, itt meg kiegeszult a Santa Katalina monastery-vel (ahol megtalaltam Soma nekem szolo uzenetet), majd felterkepeztuk a Colca-canyon tura lehetosegeket. Es mivel mindeki azt mondta, hogy a Colca-canyon turat nem lehet megcsinalni ket nap alatt, ezert apro modositassal az eltervezett utitervben befizettunk egy harom napos turat.

Arequipaban David megkostolta a tengerimalacot, azt mondta olyan ize van, mint a csirkenek es alig van rajta hus. Idaig a kajaval (illetve annak a gyomorra gyakorolt hatasaval) nem volt problemank, pedig mar eleg batran eszunk mindent (ma mar a limonadeval is megprobalkoztunk). De fogat meg mindig palackozott vizzel mosunk.

A magassagrol: Arequipa 2300 meteren volt, voltunk 4900 meteren is, Puno most 3800 meteren van, es nagyon jol birjuk (Davidnak neha faj a feje, de max ennyi, es ezt a gyogyszer elmulasztja), bar amikor kisebb emelkedott kell megtenni, azert erezzuk, hogy hol is vagyunk

A Colca-canyon hatalmas elmeny volt. Negyen voltunk: mi ketten, meg egy par Ukrajnabol, akik nagyon jo fejek voltak. Velunk volt meg Jaime, a turavezetonk, valamint Pablo a soforunk (kik hihetetlen jo fej volt, beszelni ugyan csak sapnyolul tudott, meg par alap szot angolul es nemetul, de mindig megertette magat). Jaime viszont jol beszelte az angolt, hihetelen mennyisegu informacioval birt a kornyekrol, meg ugy altalaban mindenrol.

A tura a kovetkezobol allt: elso nap elindultunk Arequipabol Chivayba - itt kezdodik a canyon - utkozben lamakat, alpacacat, vicuñakat lattunk, megneztunk egy erdekes sziklaformaciot (akinek segit: olyan mint a Bryce-canyon az USA-ban, csak nem narancssarga, hanem szurke es fekete), athaladtunk a Chivay fele vezeto ut legmagasabb pontjan (4906 m), majd megerkeztunk Chivayba (3600 m), ahol svedasztalos ebedunk volt, termeszetesen perui kajakkal, nagyon finom volt (alpaka fasirt rozmaringgal, alpaka nyarson, valami rakottkrumpli feleseg, levesek - mondjuk ebbol nem ettunk - koretek - ezt nem mindegyiket tudtuk, hogy mivbol van, de azert megkostoltuk).

Chivaybol tovabb indultunk Cabanaconde-ba, ahol a szallasunk volt. Utkozben megalltunk egy ket "varoskaban", illetve a Cruz del Condor nevu helyen, ahol kondorokat lehet meglesni (nekunk itt nem sikerult, de korabban, illetve kesobb lent acanyonban igen).

A szallas Cabanaconde-ban allitolag harom csillagos volt, de eleg rideg volt (lehet, hogy azer mert nagyon hideg is volt, 3300 meteren voltunk) es meg TV sem volt. A szallas olyan szag mintha frissen festettek volna, ami kicsit megremisztett, hiszen tavaly nyaron is - valoszinuleg -ettol jott ki az asztmam, de kiderult, hogy csak a padlot tisztitottak es kaptunk egy olyan szobat, ahol nem lehetett ezt a szagot erezni, igy rendben volt minden.

Reggel nyolckor indultnk (ehhez kb. hatkor keltunk, es ez a standard felkelesi idopontunk, nagyon buszke vagyok magamra), a cumoinkat szamarak vittek le a canyonba, nalunk csak a viz, naptej, fenykepezogep volt (a naptej az egyik legfontosabb dolgunk, mivel ilyen magasan mar maskepp eget a nap). Lefele az ut, kellemes seta volt inkabb (bar nehany szakaszon nagyon kellett figyelni, mert sziklakon kellett lepegetnunk, illetve nehol nagyon csuszos volt az ut). Lent egy oasis fogadott minket, a szo szoros ertelmeben: palmafak, zold mindenutt, medencek. Satroban aludtunk, de olyan felfujhato matracot kaptunk, hogy olyan volt, mintha agyban aludnank. A delutan uszkalassal, napzassal telt, majd negy korul elmentunk egy kisebb turara, ahol megkostoltuk az osszes kornyeken talalhato gyumolcsot (ketfajta kaktusz gyumolcs, fuge, meg valami aminek nem tudom a nevet). Mivel hat korul mar sotet van (es a sotetseg egyutt jar a hideggel), fel hetkor vacsoraztunk, kb. fel kilencig beszelgettunk az ukranokkal es a turavezetonkkel, majd elmentunk aludni. Azert ilyen koran, mert ugye hideg is van, meg sotet is (nem volt aram lent az oazisban), es masnap otkor indultunk fel a canyon tetejere, amihez hajnali negykor kellett kellni.

El is indultunk hajnalban, ahogy terveztuk, egy ideig meg a fejlampat is hasznalni kellett, mert annzira sotet volt, es szepen halladtunk felfele. Elozo nap az ukran srac fogadott a turavezetonkkel, hogy nem fogunk tudni felerni a canyon tetejere harom es fel ora alatt (a turaveezetonk ragaszkodott ehhez), es hat az ukran srac elvesztette a fogadast: kicsivel ot utan indultunk es negyed 9-re en is fent voltam a canyon tetejen (termeszetesen en ertem fel utoljara, David masodik lett). Nem mondom, hogy nem volt faraszto, de tenyleg meg lehetett csinlani es a tudom fantasztikusan birta, semmi tunetet nem produkalt (pedig 2300 meterrol mentunk fel 3300 meterrre, tehat meg a magassag is problema lehetett volna). Mondjuk lehet, hogy ez koszonheto az ukran sractol kapott coca-levelnek)

Fent ujabb kisebb reggeli (coca-tea, palacsinta), majd vissza Chivayba. Utkozben megalltunk meg egy ket helyen, de a csucspont a Yanque-ban talalhato hot springs volt. Ami igazan jut tett fajo labainknak (mindenki eleg darabosan mozgott a tura utan, nalam ez meg a mai nap is tartott). Furdo utan ebed Chivayban a svedasztalos helyen, majd vissza Arequipaba. Mi a tervek szerint nem mentunk el Arequipaig, hanem a keresztezodesenel (igy hivta a turavezetonk) leintettuk (volna) az arra halado buszt. Azert szerettuk volna mindenkepp igy, mert ha visszamegyunk Arequipaba, aznap mar nem tudtunk volna tovabb menni Punoba (Arequpabol az ut hat ora, a keresztezodestol harom es fel), vagy csak ugy hogy nagyon ejszaka ekezunk. A buszok viszont csak nem jottek, illetve ami jott az: tele volt, nem allt meg, nem ment el Punoig. Mar epp kezdtuk feladni (pontosabban en, David meg bizakodo volt), amikor jott egy tok ures busz (lathatolag valamelyik utazasi iroda turista busza), es mivel amugy is meg kellett allnia utellenorzes miatt (minden arra jaro autot, buszt megallitottak a rendorok/katonak), a turavezetonk megkerdezte hova megy. Kiderult, hogy Punoba es Pablonak (a soforunknek) jo baratja, ezert elvitt minket Punoba. Ott is voltunk harom es fel ora alatt es - mivel tok ures volt a busz - nagyon kenyelmesen utaztunk.

Punoba ekezes utan - mivel nem volt foglalasunk - kineztunk egy szallast a Lonely Planetbol, ami tok rendben van es elmentunk aludni. (Na jo nem rogton meg neztunk egy kicsit a Ben Stiller-Owen Wilson fele Starsky es Hutchot spanyolul)

Neha mar "igazi turistanak" erezzuk magunkat, az utobbi ket napban ugyanis leginkabb szervezett turakkal fedeztuk fel a kornyeket. A Ballestas szigetekre mondjuk maskepp nem is lehet eljutni. A szigeteket szinte nem is latni a rengeteg madartol es fokatol - Hitchcock akar itt is forgathatt volna a Madarakat...
Delutan a Paracas National Park kovetkezett, ami egy sivatagos felszigeten fekszik, az oceanparton viszont meredek sziklafalakon tornek meg a hullamok. Az egyik leghiresebb sziklaszakasz a "Katedralis" sajnos szinten a foldrenges aldozataul esett, de egy ujabb renges meg nagyobb darabot szakithat le a sziklafalbol.

Miutan a kozvetlen jaratra mar nem volt hely delutan, "szokasunkhoz hiven" kitaxiztunk a Panamerikara, es felszalltunk egy Icaba meno Soyuz buszra, remelve, hogy az utikonyvekkel ellentetben a buszosnak lesz igaza, aki szerint onnan van mar jarat Nazcaba is. Volt... Bar az igaz, hogz kicsit tovabb tartott, mint gondoltuk, de igy is szaguldozott a sivatagban a sofor es este 9 korulre meg is erkeztunk Nazcaba. Kivetelesen betettuk a csomagunkat a lenti csomagtartoba es meg kulon jegyet is kaptunk, amit eloszor nem is vettunk komolyan, de a csomagot csak annak elleneben akartak visszaadni. Soyuz standardje egyebkent a kovetkezo: a jegyeddel leulsz, ahova szol, vagy ahova van hely, utana jon valaki, aki megnezi es visszaadja, majd par kilometer utan ujabb valaki, aki letep a jegybol (tegnap este volt meg egy extra kor utlevelszammal es nevbediktalassal ) Es mindehhez spanyol nyelven valamilyen amerikai filmet vetitenek.

Reggel ujra repulore ultunk, bar ezuttal a kiindulo pont es a vegcel ugyanaz a repter volt. A kis Cessnarol, a mar jol ismert abrakon kivul ujakat is lattunk, a kovetkezo program pedig a Cuancilla temeto lesz, mielott este 10 korul tovabbindulunk Arequipaba.

Tegnap este en is megerkeztem... Bar Vali akkor meg csak sejthette, hogy ketszer is mindossze egy hajszalon mult, hogy nem egyedul jarja vegig Perut.
Tortent ugyanis, hogy nemzeti legitarsasagunk csunyan tulfoglalta a madridi jaratot, es szabadjegyem birtokaban szinte garantalt volt, hogy en leszek az utolso, akit felengednek, es hogy ezzel ugrik az egesz tura. A check-ines holgy kedvesen tajekoztatott, hogy majd bent kiderul, hogy mehetek-e, de leginkabb biztos, hogy nem (konkretan 7-tel tobb jegyet adtak el a jaratra, es pechukre nem volt no-show...). Mivel azonban jegyet nem cserelnek, elindultam befele, es mar tulvoltam az utlevel ellenorzesen, amikor kiderult, hogy megis, elmehetek a madridi helyett a 10 perccel kesobbi parizsi jarattal - akkor mar csak a vamtiszt joindulatan mulott, hogy visszamehettem a check-inhez. Csomag vissza, jegy atirva, es masnapra vettem egy Parizs-Madrid jegyet. Az ejszaka a CDG-n hosszu volt, es hala a rengeteg hajlektalannak, alvasrol csak kiserletkeppen beszelhetunk. A masodik ketes helyzetet a CDG szemelyzetenek koszonhettem, mert a check-ines kollegat lebenitotta egy 6 (!) fos diakcsoport, igy gyakorlatilag a check-in zarasa elott 5 perccel kaptam meg a beszallokartyamat... Onnan mar csak a terminalvaltas volt hatra, ami nem okozott problemat, es a dugig toltott limai jaraton voltam...

Lima elso latasra (ejszaka a repterrol) valoban nem bizalomgerjeszto, es ezen a varoskozpont sem valtoztat. Ma reggel a napsutesben mar a baratsagosabb arcat mutatta, de reggeli utan taxit hivattunk a szallodabol (ami itt ugy mukodik, hogy a recepcios kiall az utcra es leint egyet ), es par perc mulva mar a Soyuz buszan ultunk a Panamerican... Ez a tarsasag nem jon be Piscoba, csak "ledobja" az utasait az autout mellett. Igz viszont talalkozhattunk Joennel, aki szallas es tuak mellett taxist is ajanlott (amit a korabbi LP-s rablos hir utan el is fogadtunk). Szallasunk mar volt, a tura meg holnap reggelre pont jol jon

Pisco lehangolo: a tavalyi foldrenges nyomai mindenhol lathatoak - szinte minden haz tetotlen, sokuknak a faluk is ugy maradt, ahogy a 8-as erosegu foldrenges ledontotte. Meg a templom helyen is csak egy satrat huztak fel a ket arvalkodo torony koze. Tovabb is indultunk Ica-ba, majd kitaxiztunk Huachachinaba, az oazisba.

A "dune-buggy tour" mellett dontottunk, es csak utana derult ki, hogy milyen jol tettuk Tiszta Dakar-feeling szaguldzni a homkdunek kozott - szerintem meg napokig homokot csikorgatunk majd a fogunk kozott A sandboarozast en inkabb "sand-hasalasra" csereltem, nagyon lehetett siklani a hatalmas dunekrol Delutanra beborult, igy a naplemente ezuttal elmaradt, sotetben indultunk vissza Icabol.

Mostanra felfedeztuk a helyi taxik sajatossagat: olcso (a mennyi es az osszeg mar spanyolul is megy ), ablakok letekerve es uvolto zene, miutan az utas beszall. Ja, es a kresz itt is disznek van, mindent az erosebb visz elve alapjan tesznek, fek, meg index helyett pedig leginkabb csak dudalnak... (idefele mondjuk eddig meg csak egy felborult buszt lattunk).

Holnap hajnalban irany a Csendes-ocean es a Ballestas-szigetek

Megerkeztem Limaba! Hosszu es faraszto volt az utazas, de tobb pozitivuma is volt. Eloszor is - annak ellenere, hogy koroznunk kellett a repcsivel New York felett es a leszallas utan is kb. fel orat vartunk, mire lett szabad kapu - nem sokkal hat utan mar az AirTrainen ultem, es mivel Limaba a gepem fel 12-kor indult, mit tehettem, be kellett mennem a varosba. Na jo nem egeszen, csak Brooklynig, de igy is jo erzes volt latni Manhattant A masik pedig, hogy a NY-Lima jaraton megismertem az elso perui kontaktunkat. Igazai spanyol temperamentummal kb. egy ora alatt megtudtam a lanyrol mindent es termeszetesen e-mailt es telefonszamot kaptam, hogy ha barmire szuksegunk lenne, csak hivjuk.

Persze a repteren nem talaltuk meg egymast a pick-up taxissal, mar epp a szallot hivtam, amikor vegul is feltunt. O nem beszelt angolul, en pedig nem beszelek spanyolul, de ennek ellenere megtudtam, hogy szombaton jo salsa-partyk vannak Miraflowersben, o megtudta, hogy termeszetes zold a szemem (a kerdes: eye, green, naturale?), es hogy napkozben meg melegebb lesz (reggel het ora volt, 23 fok, 94%-os paratartalom).

A szallas jo es jo helyen van, sokat nem kellett gyalogolnom, hogy a varos fo nevezetessegeit megtalaljam (azt a harmat). A reggel amugy izgalmasan telt, epp azon gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal, amikor furcsan elkezdett duborogni korulottem minden, razkodtunk mar egy ideje, mire leesett, hogy ez most itt egy foldrenges. Kimentem a folyosora, ahol a szomszed szobabol a srac kb. ugyanolyan tanacstalanul nezett, mint en, hogy akkor most mi is van? Azt megbeszeltunk, hogy ez egy foldrendges, de hogy mit is kellene tennunk, azt nem tudtuk, de mire ide jutottunk, vege is volt. Lementem a portara, ahol azt mondtak, nem kell izgulni, bar nem tortenik ilyen gyakran, de elo szokott fordulni (es mindezt az idojaras valtozassal magyarazzak)

A foldrenges utan aludtam egy kicsit (na jo, nem olyan kicsit, de nagyon faradt voltam), majd elindultam felfedezni a varost. Bar meg nem voltam Del-Amerikaban, de a kepek alapjan azt kell mondanom Lima tipikus varos lehet: zajos, koszos, zsufolt. De az emberek kedvesek, mosolyognak rad, megkerdezik, honnan jottel (a legnagyobb poen: miutan megmondtam, hogy magyar vagyok, a pacak egybol beazonositotta az orszagot Ciccolinarol, meg a Dreher sorrol). A Szent Ferenc monostorban (aminek eleg erdekes katakombai vannak, korabban koztemeto volt es azt tartak fel, hat...) vezetett turan voltam, humoros volt a perui, ahogy angolul beszelt, nem mindig voltam benne biztos, hogy nem spanyolt hallok. Itt megismerkedtem egy francia sraccal, aki holnap indul haza, fent volt az Amazonason, meg tiz napot egy samannal, "elvonulni".

Mivel szep lassan besotetedett, visszaindultam a szallasra es varom Davidot, hogy megerkezzen.