Sacred Valley

Mint David az elozo blog vegen jelezte, a mai tervunk a sikeres taxifogas es a Machu Picchuba (MP) tarto vonat elerese volt. Gondolom azert nagy titkot nem arulok igy el elore, de mindketto sikerult.

Szokasos hajnali keles utan (remelem sikerul visszaszoknom a normal idoben valo ebredesre), lecaplattunk a foterre penzt felvenni (Dani mar jo elore figyelmeztetett, hogy a MP-nal nincs automata, es nem akartunk penz nelkul maradni. Persze azota az a hely is felfejlodott, volt automata es ennyi helyet meg nem lattam egesz Peruban, ahol kartyaval is lehetett fizetni) es taxit fogni. A taxisokat megversenyeztettuk, melyik ad olcsobb ajanlatot egy kb. egesz napos fuvarozasra, de persze a szimpatia alapjan vegul a 10 sollal tobbet kero ajanlatat fogadtuk el (es biztunk benne, hogy tenyleg jol valasztottunk es nem fog minket az elso saroknal kirabolni.)

A napunk a kovetkezo helyek meglatogatasabol (es tobbnyire megmaszasabol) allt: Pisac, Moray, Salinas, Ollantaytambo. Mindenhol kulonbozo inka-emlekek talahatok.

Elso alomasunk Pisac volt, ahol magasan fent a hegyen egy inka erod volt, illete a mellette levo masik hegyen pedig a ritualis furdojuk (nem ertem miert nem lehetett egy hegyre felrakni a kettot, nem kellett volna sem nekik, sem nekunk annyit maszkalni) Mig mi a romokkal ismerkedtunk taxisoforunk lent pihengetett a kocsijaban es mikor kb. ket ora mulva nem kicsit elfaradva leertunk mnosolyogva csak annit mondott: faraszto volt? (illetve feltetelezzuk, hogy ezt kerdezte, nem beszelt angolul).

Pisac utan Moray kovetkezett, mikor meglattam rogton felkerult a masodik helyre a tetszesi indexen (azota lecsuszott a harmadik helyre, igen-igen MP miatt, amugy korabban a Colca-Canyon volt az elso). Az utikonyv szerint Moray szakralis hely es mezogazdasagi kiserleti telep volt. Az inka-fele teraszos epitkezest kell elkepzelni, de korokben (persze a leheto legszabalyosabb korokben), illetve egy ido utan a korok kinyultak tojasalakuva. Mondhat akarmit az utikonyv, hogy itt kiserleteztek ki, hogy melyik szinten mit kell termeszteni, tuti biztos, hogy a legtobbszor itt kulonbozo aldozatokat mutattak be az inkak isteneiknek. (Amugy meg a Colca-canyonal meselte Jaime, hogy az inkak mielott kiepitettek volna a teraszaikat, eloszor egy nagyobb kovon megterveztek.)

Salinas egy sotelep, valami hatalmas, meg az inkak eptettek (itt is a teraszos epitkezest hasznaltak). Nem ertettem, honnan honnan van sosvizu patak, de aztan kiderult, hogy korabban Cuzco helyen ocean volt es megmaradt egy sos forras, onnan csorog le a patak a sotelephez.

A "kiderult"-hoz egy sztori: elozo nap meg Cuzcoban ebed-vacsora helyett kerestunk (reggeli utan altalaban csak negy-ot korul kezdunk el ehesek lenni es kajalda helyett keresni, aminek csak az az egy a hatolutoje, hogy senki nincs az ettermekben, igy ez alapjan nem lehet eldonteni, hogy jo-e az etterem) es be is ultunk egy helyre (azt hiszem David mar irta, itt volt fenykep a kubai elnokrol. Gondolom tavaly meg igy hangzott a beeteto szoveg: es ez itt a kubai elnok testvere, Raul Castro) , ahol egy ido utan feltunt negy francia. Aztan ez a negy francia feltunt Pisacban is, majd Salinasban is (ekkor mar nagyon jobaratok voltunk), na toluk kerdeztuk meg, hogy mit tudnak a sos viz eredeterok, mert ok vezetovel voltak. Salinas utan mar meg sem lepodtunk, hogy Ollantaytamboban is talakoztunk, majd az esti vonaton es persze MP-ban (amugy MP errol szolt, talakoztunk/lattunk olyanokkal/kat, akikekkel Morayban talakoztunk, egyutt utaztunk meg Punobol Cuzcoba, es ez ismetlodik most Cuzcoban, ma pl. egy olyan pacak koszont ram a varosban, akit megkertem, hogy csinaljon rolam egy kepet MP-ban)

Ollantaytamboban elbucsuztunk soforunktol (aki nagyon halas volt a kialkudott aron felul meg adott 10 solos borravalonak, ebbol feltetelezheto, hogy nem rabolt ki minket)), megmasztuk az erodot (mert ez is egy erod, amit a spanyolok nem is nagyon tudtak bevenni, amit nem csodalok, mivel az erod alatt teraszokat epitettek ki, az erodhoz egy egyszemelyes lepcso vezetett fel, igy nem volt nehez egyenkent lenyilazni a spanyolokat), majd kovetkezett a megerdemelt vacsora (altalaban menu turisticot ettunk, ami rendszerint harom fogasos menu volt, vagy eloetelle, levessel es fomenuvel vagy levessel, fomenuvel es desszerttel. Az eloetelek: avocado, krumplis valami, levesek: helyi valamik - ezt nem nagyon probaltuk - valamint kremlevesek - gomba, paradicsom, kukorica -, a foetel: csirke, hus/alpaka, pisztrang, spagetti, a desszert: gyumolcssalata, banan csokoladeval suti).

Vacsi utan megkerestuk a palyaudvart, persze nem lepodtunk meg, hogy nincs varoterem, igy a kozel harom oras varakozast a kerites elott alva kell eltolteni. Azert beultunk egy kavera, valamint figyeltuk a helyieket, ami kulonosen akkor volt izgalmas, amikor MP-bol vonat futott be. Az a turistavadaszat nem volt semmi (a valasztek oriasi volt: taxi Cuzcoba, busz Cuzcoba, kukorica sajttal - ezt MP-bol hazafele jovet mi is megkostultuk, finom volt -, viz, szallas).

Vegre elindult a vonatunk (fel oras kesessel), MP-ben (amit igazi neven Aguas Callientes-nek hivnak) masodik kiserletre szallast is talaltunk, es mar aludtunk is, keszulve a masnapi nagy napra.