LiMAdrid

Pénteken kora reggel - még sötétben - hagytuk el cuzcoi szállásunkat, hogy taxit fogjunk a reptérre. Sofőrünk az átlgidő törtrésze alatt kint volt velünk, így bőven volt időnk becsekkolni, illetve a helyi reptéri illetéket befizetni (kissé körülményesen).
Limában első látogatásunkhoz hasonló hőség fogadott, amihez ezúttal iszonyatos halszag társult. Aztán gyorsan fogtunk egy taxit, amivel Mirafloresbe vitettük magunkat. Ez a városrész némileg barátságosabb, mint a centrum, de azért a sofőr bezárja az ajtókat, felhúzza az ablakokat, és megbizonyosodik róla, hogy a csomagjaink jó helyen vannak-e. Kulturálódás címén meglátogatjuk a Huaca Pucllanat - a külváros közepén magasodó vályogpiramist. Itt találkozunk egy újabb "szomszéddal" egy szlovák-kanadai sráccal, akinek ez még az első napja...
Lesétálunk a Larco Marhoz, ahonnan egyedülálló kilátás nyílik a Csendes-óceánra. Egy helyi javaslatára a hosszabb úton sétálunk le a partra, ahol a sok szörfös mellett mi is megmártjuk a lábunkat.
Vali úgy dönt, hogy még megnéz egy filmet, úgyhogy választok egy taxist, aki - mint később kiderül - ugyan valószínüleg egész Peru legóvatosabb és leglassabb, de egyben a legfigyelmesebb is. Callao külvárosában egy piros lámpánál állva hirtelen hátrafordul "Senor, la porta" felkíáltással, én pedig lenyomom az ajtó zárját. Pár pillanattal később veszem észre, hogy valaki ki akarja nyitni az ajtót, immár sikertelenül... (biztos csak azt hitte, hogy üres a taxi...) Szerencsére a lámpa zöldre vált, a sofőr pedig tovább indul...

A repülőút gyorsan telik, Madrid pedig kellemes meglepetés tágas utcáival és tereivel, bár látnivalói egy délutánba bőven beleférnek.