Vonalvarosban

Neha mar "igazi turistanak" erezzuk magunkat, az utobbi ket napban ugyanis leginkabb szervezett turakkal fedeztuk fel a kornyeket. A Ballestas szigetekre mondjuk maskepp nem is lehet eljutni. A szigeteket szinte nem is latni a rengeteg madartol es fokatol - Hitchcock akar itt is forgathatt volna a Madarakat...
Delutan a Paracas National Park kovetkezett, ami egy sivatagos felszigeten fekszik, az oceanparton viszont meredek sziklafalakon tornek meg a hullamok. Az egyik leghiresebb sziklaszakasz a "Katedralis" sajnos szinten a foldrenges aldozataul esett, de egy ujabb renges meg nagyobb darabot szakithat le a sziklafalbol.

Miutan a kozvetlen jaratra mar nem volt hely delutan, "szokasunkhoz hiven" kitaxiztunk a Panamerikara, es felszalltunk egy Icaba meno Soyuz buszra, remelve, hogy az utikonyvekkel ellentetben a buszosnak lesz igaza, aki szerint onnan van mar jarat Nazcaba is. Volt... Bar az igaz, hogz kicsit tovabb tartott, mint gondoltuk, de igy is szaguldozott a sivatagban a sofor es este 9 korulre meg is erkeztunk Nazcaba. Kivetelesen betettuk a csomagunkat a lenti csomagtartoba es meg kulon jegyet is kaptunk, amit eloszor nem is vettunk komolyan, de a csomagot csak annak elleneben akartak visszaadni. Soyuz standardje egyebkent a kovetkezo: a jegyeddel leulsz, ahova szol, vagy ahova van hely, utana jon valaki, aki megnezi es visszaadja, majd par kilometer utan ujabb valaki, aki letep a jegybol (tegnap este volt meg egy extra kor utlevelszammal es nevbediktalassal ) Es mindehhez spanyol nyelven valamilyen amerikai filmet vetitenek.

Reggel ujra repulore ultunk, bar ezuttal a kiindulo pont es a vegcel ugyanaz a repter volt. A kis Cessnarol, a mar jol ismert abrakon kivul ujakat is lattunk, a kovetkezo program pedig a Cuancilla temeto lesz, mielott este 10 korul tovabbindulunk Arequipaba.