Arequipa-Colca Canyon

Ismet internet kozelben, osszefoglalava az utobbi napok esemenyeit:

Nazcabol ejszakai busszal mentunk Arequipaba (a kiiras szerint a busz este fel 10-kor indul, a agency tajekoztatasa szerint csak 10-kor lesz ott - Limabol jon -ehhe kepest majdnem fel 12 volt mire megerkezett), a busz amugy nagyon kenyelmes volt, kulon kettes ulesunk volt, igy eleg hamar eltelt a nyolc oras ut Arequipaba (meg reggelit is kaptunk).

Arequipaban taxival (itt mindehova azzal jarunk, hihetetlen olcso, tegnap este 2 solert vittek el a szallasunkra, ami 120 forint) mentunk el a szallasunkra (amit Somaek ajanlottak), nem volt foglalasunk, de mivel elegge highseason-on kivul vagyunk siman volt szallasunk (es ez volt Punoban is). Lepakoltunk, megittuk az elso coca-teankat (segit az aklimatizacioban - Arequipa 2300 meteren van - es itt Peruban szabadon fogyaszthato), es elindultunk varost nezni, ami a szokasos: Plaza de Armas (mindenhol igy hivjak a foteret), a teren levo katedralis, itt meg kiegeszult a Santa Katalina monastery-vel (ahol megtalaltam Soma nekem szolo uzenetet), majd felterkepeztuk a Colca-canyon tura lehetosegeket. Es mivel mindeki azt mondta, hogy a Colca-canyon turat nem lehet megcsinalni ket nap alatt, ezert apro modositassal az eltervezett utitervben befizettunk egy harom napos turat.

Arequipaban David megkostolta a tengerimalacot, azt mondta olyan ize van, mint a csirkenek es alig van rajta hus. Idaig a kajaval (illetve annak a gyomorra gyakorolt hatasaval) nem volt problemank, pedig mar eleg batran eszunk mindent (ma mar a limonadeval is megprobalkoztunk). De fogat meg mindig palackozott vizzel mosunk.

A magassagrol: Arequipa 2300 meteren volt, voltunk 4900 meteren is, Puno most 3800 meteren van, es nagyon jol birjuk (Davidnak neha faj a feje, de max ennyi, es ezt a gyogyszer elmulasztja), bar amikor kisebb emelkedott kell megtenni, azert erezzuk, hogy hol is vagyunk

A Colca-canyon hatalmas elmeny volt. Negyen voltunk: mi ketten, meg egy par Ukrajnabol, akik nagyon jo fejek voltak. Velunk volt meg Jaime, a turavezetonk, valamint Pablo a soforunk (kik hihetetlen jo fej volt, beszelni ugyan csak sapnyolul tudott, meg par alap szot angolul es nemetul, de mindig megertette magat). Jaime viszont jol beszelte az angolt, hihetelen mennyisegu informacioval birt a kornyekrol, meg ugy altalaban mindenrol.

A tura a kovetkezobol allt: elso nap elindultunk Arequipabol Chivayba - itt kezdodik a canyon - utkozben lamakat, alpacacat, vicuñakat lattunk, megneztunk egy erdekes sziklaformaciot (akinek segit: olyan mint a Bryce-canyon az USA-ban, csak nem narancssarga, hanem szurke es fekete), athaladtunk a Chivay fele vezeto ut legmagasabb pontjan (4906 m), majd megerkeztunk Chivayba (3600 m), ahol svedasztalos ebedunk volt, termeszetesen perui kajakkal, nagyon finom volt (alpaka fasirt rozmaringgal, alpaka nyarson, valami rakottkrumpli feleseg, levesek - mondjuk ebbol nem ettunk - koretek - ezt nem mindegyiket tudtuk, hogy mivbol van, de azert megkostoltuk).

Chivaybol tovabb indultunk Cabanaconde-ba, ahol a szallasunk volt. Utkozben megalltunk egy ket "varoskaban", illetve a Cruz del Condor nevu helyen, ahol kondorokat lehet meglesni (nekunk itt nem sikerult, de korabban, illetve kesobb lent acanyonban igen).

A szallas Cabanaconde-ban allitolag harom csillagos volt, de eleg rideg volt (lehet, hogy azer mert nagyon hideg is volt, 3300 meteren voltunk) es meg TV sem volt. A szallas olyan szag mintha frissen festettek volna, ami kicsit megremisztett, hiszen tavaly nyaron is - valoszinuleg -ettol jott ki az asztmam, de kiderult, hogy csak a padlot tisztitottak es kaptunk egy olyan szobat, ahol nem lehetett ezt a szagot erezni, igy rendben volt minden.

Reggel nyolckor indultnk (ehhez kb. hatkor keltunk, es ez a standard felkelesi idopontunk, nagyon buszke vagyok magamra), a cumoinkat szamarak vittek le a canyonba, nalunk csak a viz, naptej, fenykepezogep volt (a naptej az egyik legfontosabb dolgunk, mivel ilyen magasan mar maskepp eget a nap). Lefele az ut, kellemes seta volt inkabb (bar nehany szakaszon nagyon kellett figyelni, mert sziklakon kellett lepegetnunk, illetve nehol nagyon csuszos volt az ut). Lent egy oasis fogadott minket, a szo szoros ertelmeben: palmafak, zold mindenutt, medencek. Satroban aludtunk, de olyan felfujhato matracot kaptunk, hogy olyan volt, mintha agyban aludnank. A delutan uszkalassal, napzassal telt, majd negy korul elmentunk egy kisebb turara, ahol megkostoltuk az osszes kornyeken talalhato gyumolcsot (ketfajta kaktusz gyumolcs, fuge, meg valami aminek nem tudom a nevet). Mivel hat korul mar sotet van (es a sotetseg egyutt jar a hideggel), fel hetkor vacsoraztunk, kb. fel kilencig beszelgettunk az ukranokkal es a turavezetonkkel, majd elmentunk aludni. Azert ilyen koran, mert ugye hideg is van, meg sotet is (nem volt aram lent az oazisban), es masnap otkor indultunk fel a canyon tetejere, amihez hajnali negykor kellett kellni.

El is indultunk hajnalban, ahogy terveztuk, egy ideig meg a fejlampat is hasznalni kellett, mert annzira sotet volt, es szepen halladtunk felfele. Elozo nap az ukran srac fogadott a turavezetonkkel, hogy nem fogunk tudni felerni a canyon tetejere harom es fel ora alatt (a turaveezetonk ragaszkodott ehhez), es hat az ukran srac elvesztette a fogadast: kicsivel ot utan indultunk es negyed 9-re en is fent voltam a canyon tetejen (termeszetesen en ertem fel utoljara, David masodik lett). Nem mondom, hogy nem volt faraszto, de tenyleg meg lehetett csinlani es a tudom fantasztikusan birta, semmi tunetet nem produkalt (pedig 2300 meterrol mentunk fel 3300 meterrre, tehat meg a magassag is problema lehetett volna). Mondjuk lehet, hogy ez koszonheto az ukran sractol kapott coca-levelnek)

Fent ujabb kisebb reggeli (coca-tea, palacsinta), majd vissza Chivayba. Utkozben megalltunk meg egy ket helyen, de a csucspont a Yanque-ban talalhato hot springs volt. Ami igazan jut tett fajo labainknak (mindenki eleg darabosan mozgott a tura utan, nalam ez meg a mai nap is tartott). Furdo utan ebed Chivayban a svedasztalos helyen, majd vissza Arequipaba. Mi a tervek szerint nem mentunk el Arequipaig, hanem a keresztezodesenel (igy hivta a turavezetonk) leintettuk (volna) az arra halado buszt. Azert szerettuk volna mindenkepp igy, mert ha visszamegyunk Arequipaba, aznap mar nem tudtunk volna tovabb menni Punoba (Arequpabol az ut hat ora, a keresztezodestol harom es fel), vagy csak ugy hogy nagyon ejszaka ekezunk. A buszok viszont csak nem jottek, illetve ami jott az: tele volt, nem allt meg, nem ment el Punoig. Mar epp kezdtuk feladni (pontosabban en, David meg bizakodo volt), amikor jott egy tok ures busz (lathatolag valamelyik utazasi iroda turista busza), es mivel amugy is meg kellett allnia utellenorzes miatt (minden arra jaro autot, buszt megallitottak a rendorok/katonak), a turavezetonk megkerdezte hova megy. Kiderult, hogy Punoba es Pablonak (a soforunknek) jo baratja, ezert elvitt minket Punoba. Ott is voltunk harom es fel ora alatt es - mivel tok ures volt a busz - nagyon kenyelmesen utaztunk.

Punoba ekezes utan - mivel nem volt foglalasunk - kineztunk egy szallast a Lonely Planetbol, ami tok rendben van es elmentunk aludni. (Na jo nem rogton meg neztunk egy kicsit a Ben Stiller-Owen Wilson fele Starsky es Hutchot spanyolul)